2015. január 22. Ez az első lépés napja (valójában lelet dátuma, mely összefüggésbe hozható a project-tel), amelyet a lombik felé vezető úton tettünk meg. Mivel már évek óta letettem a fogamzásgátlót zöld utat engedve a babának és ez idő alatt még csak ,,mozdítás” sem volt, úgy gondoltam, eljött az idő, hogy kivizsgáltassuk magunkat. 37 éves voltam. Keresetem egy orvost, aki netes vélemények alapján jó szakembernek tűnt és viszonylag közel rendel a munkahelyemhez, így meló után csak gyorsan kiléptem hozzá. Egyetlen problémám volt vele, hogy az alapvizsgálatok után még kilenc (!) havi próbálkozást írt elő a ciklus megfelelő napjain, mielőtt bármit komolyabban vizsgálnánk. Csak a korom miatt nem javasolta az egy évet…. Nos, pár napi őrlődés után úgy döntöttem, hogy kezembe veszem az ügyet és nem várok további kilenc hónapot…. .
Szeretném megjegyezni, hogy nem érdemes várni a vizsgálatokkal. Mai fejemmel, már sokkal korábban nekiálltam volna, tehát senki ne várjon a vizsgálatokkal – semmit nem veszítünk vele, ellenben ha gond van, kiderül!
Valamiért leginkább az izgatott, hogy vajon átjárhatóak-e a petevezetők, így megint az internet felé fordultam és találtam is egy fájdalommentes vizsgálatot, be is jelentkeztem gyorsan. Tulajdonképpen ez az orvos volt, aki elindított a komplex meddőségi kivizsgálások útján minket, javaslata szerint ne ,,csak” az átjárhatósági vizsgálatot csináljuk meg, hanem a teljes protokollt. Természetesen belementem, bár valamiért azt gondoltam, hogy ha gond van nálam, az biztos, hogy csak valami elzáródás lehet… Maga a vizsgálat valóban fájdalommentes volt, semmit nem éreztem az egészből. Azt mondta ez bizonyítja azt is, hogy átjárhatók a petevezetők, de a vizsgálat is azt mutatta; a kontrasztfolyadék megjelent ahol kellett… Kb. két hónap alatt mindkettőnk esetében lefolytatott vizsgálatok (ciklusfigyelés, laborok, ultrahangok) alapján a diagnózis: nőgyógyászatilag minden rendben, van viszont IR, magas prolaktin szint, és pajzsmirigy alulműködés. Felmerült a lombikkezelés gondolata is, ám ugyanazzal a lendülettel le is festette azt a sötét és elrettentő képet az esetlegesen fellépő komplikációkról és egyebekről, melyeket próbálok félretenni azóta is, mióta meggyőztük magunkat, hogy belevágunk.
Jelen állás szerint ¾ év leforgása alatt két stimuláció, három beültetés, összesen 37 leszívott petesejt, négy, beültetett embrió volt.
- akció
Mivel semmit nem tudtam a lombikprogram menetéről, fórumokat nézegettem, olvasgattam a témáról és rájöttem, hogy időben kell intézetet keresnem és időpontot foglalni, mert iszonyatos a várólista… Megnéztem, melyik intézet lenne a legszimpatikusabb, de a kiválasztott pechemre testületileg éppen szabadságon volt, így meg kellett várnom, hogy visszajöjjenek, ami augusztus volt, kaptunk is időpontot szeptemberre. A támogatott lombikra, mint kiderül, a konzultáció során, 2016. novemberben lett volna lehetőségünk (tehát 1! év múlva), így tekintve h már nem voltam tinédzser a fizetős programba vágtunk bele. Az első kezelés antagonista protokoll volt, a végén 27 petesejtet sikerült leszívni, amelyből 18 termékenyült, de a végére (5. napra) csak 2 embrió maradt. Első alkalommal biztos voltam, hogy sikerülni fog, így 1 embriót kértem vissza, a testvére pedig a fagyasztóba került. Beültetés utáni időszak nagyon izgalmas volt, egészen kismamának éreztem magam, vigyáztam magamra, figyeltem a legapróbb dologra is, két hétig távol voltam a munkahelyemtől. A kismama érzés úgy a második hét elejéig tartott, akkor hirtelen elkezdtem ,,ürességet” érezni. Tesztelni a 11. napon teszteltem negatívat és onnantól el is engedtem a dolgot….Megint az internethez fordultam, ,láttam, hogy az első alkalommal nagyon minimális esetben szokott sikerülni, így könnyen túltettem magam rajta, majd a következő- mondtuk- az sikerülni fog. Orvosom szerint is, van hogy a FETnél jobbak az esélyek, hiszen akkor egy nyugodtabb környezetbe kerül az embrió.
A FET-re két hónap múlva került sor, nem volt stimuláció, csak tüszőrepesztő a megfelelő napon, majd nagy izgalmak közepette telefonáltam be, hogy felébredt-e az altatásból a Drága. Felébredt, mentünk érte, visszakaptam. El sem indult…Időben, még a progeszteron pótlás mellett is megjött szépen, napra pontosan.
Jött a következő, már stimulált program, idén márciusban (2016), amibe nagy reményekkel telve fogtam bele, hiszen a tavaszi beültetések statisztikailag nagyobb eséllyel lesznek sikeresek. Beszereztem egy nagyon hasznos könyvet és bíztam benne, hogyha követem a benne lévő tanácsokat, akkor ezúttal biztos lesz a siker. Hosszú protokoll volt, bízva benne, hogy a ,, kézi irányítású” tüszőérleléssel talán több, megfelelő, egy szintű érettségű petesejtet sikerül leszívni. A punkció eredménye 20 petesejt volt, melyből 15 volt érett. ICSIvel lett 8 db embriónk. Ezúttal két embriót kértem vissza és kétesélyes volt, hogy az összesen megmaradt háromból a harmadik fagyasztható lesz –e, de a 6. napon feladta L. Így volt két embrió a pocakban és reményekkel telve, munkahelyemtől távol, vártam a két hét leteltét. Szilárdan elhatároztam, hogy nem tesztelek a 14. nap előtt. Most sokkal többet feküdtem, pihentem, mint korábban. Lábat felpolcolva olvasgattam vagy tévéztem. Nagyon sokat agykontrolloztam, vizualizáltam a mnyh-t, az embriókat, napról napra, hogyan ágyazódnak be, hogyan hagyják őket békén az NK sejtek…Lényeg a lényeg, hogy ez sem sikerült. Ez volt az a pont, amikor tele lett a hócipőm, ,,felszívtam magam” és eldöntöttem, hogy kivizsgáltatom alaposabban magam. Hiszen már minden eredményem rendben volt, embriónk is volt, mi lehet akkor a baj?? folyt.köv.
Kommentek